Rég írtam de minek is írtam volna, most is csak másolok valamit amit Briginél láttam és tetszik.
Azt mondják, hogy réges rég találkozott néhány emberi tulajdonság és néhány érzelem.
Amikor az UNALOM harmadjára ásított, az ŐRÜLTSÉG azt javasolta: "Gyertek, bújócskázzunk"
Az ÁRMÁNY csodálkozva nézett, valamint a KÍVÁNCSISÁG nem tudta visszafogni magát, és megkérdezte:
"Bújócska? Az milyen?"
"Az egy játék, ahol én letakarom a szemem, elkezdek számolni egytől egy millióig, ez idő alatt ti elbújtok.
Amikor befejezem a számolást, elindulok megkeresni titeket" , magyarázta az ŐRÜLTSÉG.
A LELKESEDÉS elégedettségében táncolt, a BOLDOGSÁG pedig ugrált örömében, mert sikerült meggyőznie a KÉTELYT és a KÖZÖMBÖSSÉGET, akit nem érdekelt semmi.
De nem mindenki akart játszani.
Az IGAZSÁG nem akart elbújni. Miért? Mert végül úgy is mindig megtalálják.
A GŐG hülyeségnek tartotta ezt a játékot. Zavarta, hogy nem az ő ötlete volt. A GYÁVASÁG
Az ŐRÜLTSÉG elkezdett számolni. Az első aki elbújt, az a LUSTASÁG volt, aki, szokás szerint, elbújt az első kő mögé, amely útjába került.
Az IRIGYSÉG a DIADAL mögé rejtőzött, aki saját erejéből, felmászott a legmagasabb fára.
A NAGYLELKŰSÉG szinte el sem tudott bújni. Minden csodálatos helyet amit talált, átadta barátainak.
A kristály tó a SZÉPSÉGNEK volt jó, egy fa lombja pedig tökéletes volt a FÉLÉNKSÉGNEK.
Az üde szellő nagyszerű volt a SZABADSÁGNAK.
Végül, miután a NAGYLELKŰSÉG mindenkinek talált helyet, ő maga elbújt a napsugárba.
Vele ellentétben az ÖNZÉS már az elején talált magának egy nagyon jó helyet. Kényelmes volt, egyedül az övé.
A HAZUGSÁG a szivárvány mögé bújt, a SZENVEDÉLY és a VÁGY pedig a vulkánok legmélyén rejtőzött el.
Amikor az ŐRÜLTSÉG majdnem befejezte a számolást, a SZERELEM még nem talált helyet magának, mert már mindegyik foglalt volt.
Végül hirtelen meglátott egy rózsabokrot és elhatározta, hogy a virágok közé bújik.
"Egy millió!" , mondta az ŐRÜLTSÉG. És elkezdett keresgélni. Az első akit megtalált a LUSTASÁG
A SZENVEDÉLY és a VÁGY érezhető volt a vulkánok rezdülésében. Akarata nélkül megtalálta az IRIGYSÉGET. És így egyből a DIADALT is.
Az ÖNZÉST nem kellett keresnie, előbújt magától.
A nagy keresésben az ŐRÜLTSÉG megszomjazott, így a tóhoz közeledve rátalált a SZÉPSÉGRE.
Így mindenkit megtalált.
A TEHETSÉG a fűben volt, a NYUGTALANSÁG egy sötét barlangban. A HAZUGSÁG a szivárvány háta mögött.
Még a FELEDÉST is megtalálta, aki elfelejtette, hogy bújócskáznak. Csak a SZERELMET nem találta meg.
Az ŐRÜLTSÉG mindenhol kereste őt, de sehol sem találta. Amikor már feladni készült a keresést, meglátta a rózsabokrot.
Megragadott egy botot és elkezdte mozgatni a bokor ágait. Egy fájdalmas kiáltás hallatszott. A tüskék megsebesítették a SZERELEM szemeit.
Az ŐRÜLTSÉG
nem tudta mit tegyen, hogy bocsánatot kérjen. Sírt, imádkozott,
könyörgött, bocsánatot kért és megígérte, hogy soha nem hagyja el a SZERELMET.
Azóta a SZERELEM vak és az ŐRÜLTSÉG mindig vele van. Azóta mondják, hogy: "szeretni őrültség, de legalább szeress őrülten." pedig nem akart kockáztatni. volt, aki két lépésre volt tőle
Hát jó rég nem írtam már, de igazából semmi izgi nem is
volt. Tanulás-szenvedés szokásos :D
De 3 napot voltam Velencébe ami viszont izgi volt, nem kicsit .
Szóval kedden repültem és előtte voltam még suliba hát repülésről annyit ,hogy
jó volt én rettentően élveztem, főleg a felszállást és a leszállást. Fent mikor
a felhők között jó magasba repkedtünk az annyira nem volt izgi inkább uncsi és
a fülemnek se volt jó érzés . Ezzel a géppel mentünk . Szóval megérkeztünk
go szálloda és kipakoltunk aztán sétáltunk kicsit kerestünk egy hangulatos
éttermet és ettünk pizzát :D Másnap viszont jött a nagy kaland Velence
felfedezése:D Mindent megnéztünk ami igazán lényeges Sóhajok hídja, Szent Márk
tér stb. stb. Ettünk sétáltunk sokat meg minden . Nagyon jó volt. Harmadik
nap meg kimentünk Lido di Jesoloba tengerpart igazi beach feeling egy baj volt
h. vihar volt és majdnem:D elvitt a szél.
Összeségében nagyon nagyon jóvolt, Olasz pasik jók ;)
Ez a hét vagy több is mint egy hete amióta nem írtam, történt sok jó dolog:)
és rossz, de csak a jóról beszélünk mert az jó. Először is két alkalommal részt
vettem a Baraka programban ami nekem személy szerint tetszett. Akit érdekel mi
az http://www.sulinet.hu/tart/cikk/cc/0/11123/1J Jó arc volt a bácsi.
Remélem érettségin is valami jó témát kapok amiről jót és sokat lehet írni.
Nekem annyira igazából a magyar nem számít, de azért szarul nézne ki mondjuk
magyarból egy 3as mikor világ életembe 5ös voltam:). Nem is tudok semmi
értelmesről írni mert csak a tanulás-érettségi-továbbtanulás-pontok körül forog
az agyam és ez nem izgi. Inkább egy verssel zárom a gondolataim József
Attilától.
az itt választ kaphat kérdésére. Igazából az életem így érettségi előtt csak a
tanulásról szól, és kb. 4 év alatt nem tanultam ennyit mint most, de nem baj
majd ezen az időszakon is túl leszek és akkor boldogan gondolok vissza ez
időszakra. Sikert értem el irodalom terén, igen jól sikerült az utolsó
fogalmazásom ami József Attiláról szólt
MÁMOR
Szeretném felverni lelkem dalával
A szomorúk szivét, a világot.
Most megbocsátok annak is,
Aki bántott.
Szeretném a keblemre ölelni az
Életért kűzdő, fájó rabot.
Szeretném feltámasztani,
Aki halott.
Szeretném, hogyha lassabban forogna
És végre megállna a nagy kerék.
De a legjobban szeretném,
Ha szeretnék.
És szeretnék alkotni csodásat és
Ezer gyönyörűt, szépet meg nagyot
S aztán meghalni: Mert én a
Mámor vagyok.
"A Pilvax
kávéházban azt határoztuk, hogy sorra járjuk az egyetemi ifjúságot.
Először az orvosokhoz mentünk. Szakadt az eső, amint az utcára léptünk, s
ez egész késő estig tartott, de a lelkesedés olyan, mint a görögtűz: a víz
nem olthatja el.
Az orvosoktól a mérnökökhöz, majd a jogászokhoz vonult
a számban és lelkesedésben egyaránt percenként növekedő sereg. Jókai
fölolvasta a felhívást és a 12 pontot, s énvelem elszavaltatták a "Nemzeti-dal"
-t. Mindkettőt kitörő lelkesedéssel fogadták, s a refrénben
előjövú "esküszünk"-öt mindannyiszor visszaharsogta az egész sereg, mely a
téren állt.
Landerer nyomdájához mentünk, amely a legközelebb volt
hozzánk, s a 12 pontot és a Nemzeti dalt rögtön nyomni kezdték. Délfelé
elkészültek a nyomtatványok, s ezrenként osztották szét a nép között, mely
azokat részeg örömmel kapkodta. Délután három órára gyűlést hirdettünk a
múzeum terére, s a sokaság eloszlott.
A szakadó eső dacára mintegy
10000 ember gyűlt össze a múzeum elé, onnan a városházához mentünk. A
tanácsterem megnyílt, s megtelt néppel. Rövid tanácskozás után a
polgármester aláírta a 12 pontot. Óriási lelkesedés tört ki!...
-
Budára! Budára! Nyitassuk meg Táncsics börtönét! Ezek voltak a nép
leginkább és legtöbbször hallható kiáltásai. A választmány legalább
húszezer ember kíséretében fölment Budára a helytartó tanácshoz és előadta
kívánatait. A nagyméltóságú helytartó tanács sápadt vala és reszketni
méltóztatott, s öt percnyi tanácskozás után mindenbe beleegyezett. A
katonaságnak kiadatott a tétlenségi rendelet, a cenzúra eltöröltetett,
Táncsics börtönajtaja megnyílt. A rab írót diadallal hozta át a töméntelen
sokaság Pestre.
Ez volt március 15-e. Eredményei olyanok, melyek e
napot örökre nevezetessé teszik a magyar történelemben."
A csajok mindig összevesznek. A csajokkal csak a gond van és
ennyi. Ez van. Lány létemre elkell ismerjem ,hogy tényleg a csajok hisztisek és
gázok. Többek között én is.:D Ezért reagálom le így a dolgokat:D A hátad mögött
kibeszélés, a hátad mögött fikázás olyan gyerekes, és 18 évesen még divat.
Szörnyű… Pletyka, pletyka és pletyka is vicces tud lenni:D Amikor egy
mondatodból egy regény lesz. Na ilyen volt ez a hét is. Mások többet láttak
benne mint én:)
Miért van az, hogy az ember azt hinné ,hogy egy
rossz dolognak vége akkor jön a boldogság? És Miért van az hogy közbe meg nincs
így? Annyi de annyi miért lehetne…. De felesleges már szerintem mert az
ilyenekre úgysincs megfelelő válasz csak az maximum ,hogy most rossz majd jobb
lesz csak várjál, de ezt meg annyira utálom. Magyarra lefordítva most szívsz de
majd talán nem fogsz ennyit később persze ezt én se tudom csak jó kedvet akarok
neked csinálni te szerencsétlen. Ilyenből nem kérek azt hiszem. De nem is
folytatom tovább mert megkapom ,hogy sajnáltatom is magam. Mondjuk nem tudom ha
így is lenne akkor is mi lenne? Saját blogomba csak sajnáltathatom magam ha
akarom… Amúgy nem áll szándékomba ezt tenni szóval ezt be is fejeztem.
Aktuális
a kép mert tegnap tanultam meg pókerezni és szeretem
Ó, mint imádlak, mint szeretlek
csordult szivem bálványa, Pest;
ha rámfuvall százszínü lelked,
a vér eremben újra pezsg.
Hogy ifju kedvvel felkerültem,
egy más világ zajgott körültem
s sajgó reménnyel, tétován
bolyongtam útjaid során;
díszházaid kő-Bábelében
zendült meg lantomon a húr,
míg fönnröl a lágy, kék azúr
szelídeden simúlt elébem.
Zajnak, tudásnak városa
el nem felejtelek soha!
Telnek a napok és olyan gyorsan, egyre közelebb az
érettségi is. Pár perce még mindig a a matekot próbáltam a fejembe verni nem
sok sikerrel, annyira hülyeség…
Utóbbi pár napba nem sok minden történt, csak csalódtam egy
emberben nagyot. Voltam aranylakodalomba ami nagyon jó volt.
Gondoljuk csak végig vkivel leélni 50évet nem kis dolog. De nagyon szép ,hogy
kiválasztott vkit 20évesen és azt még 50 év után is szereti. Mai korban már
csak arról lehet hallani ,hogy mennyi válás van meg ilyenek és azért jó ,hogy
még vannak ilyenek. Na meg az étel is jó volt;) Majd ha történik vmi izgalmasabb
akkor még írok.
u.i.: már megint megvagyok fázva, nem igaz ,hogy már sose
múlik el rendesen.
A cím lehetett volna tanulás, tanulás, tanulás is. Mert két
nap alatt mást nem csináltam… Ez van ha valaki érettségi előtt áll, mindenki
csak nyúzza. Ma két dogát könyvelhetek el, egyik sikeresnek mondható másik
annyira nem. Hát ez van a matek már csak ilyen. Nekem valahogy csak csalódást
tud okozni. Nem baj ha leérettségiztem legalább nem kell több matekot tanulnom,
úgy hogy most ez a cél. Amúgy meg ma is floorballoztunk és sérülés nélkül
megúsztam, szóval ez siker:D Visszavettem magam a tanulásba, mert az jó. Ti is
tegyétek ezt! ;) :D
Hull a hó aminek máskor tuti örülnék, de most valahogy az
állandó havazásból elegem van
Lehetne már jó idő, meleg, szikrázó napsütés(mint egy reklámszöveg) és minden
finomság ami a nyárhoz kell. Amúgy is elterveztem, hogy egész nyáron
miniszoknyát fogok hordani, furcsa eltervezés mert általában semmilyen szoknyát
nem hordok:D De majd most nyáron! Csak kár hogy a lábam kék-lila-zöld
csodálatos foltokban mintázik. Ma is szereztem egy gyönyörű remekművet tesin.
Floorballozás közben kétszer ugyanott eltalált a cuki kis labda, kellemes volt.
De amúgy jó játék, főleg nekünk. Valahogy egész jól kihozza az
agresszivitásunkat :D
Ja és meghalt a hóember :( Frontális balesetben elhunyt :(
Az ember életében mindig eljön az
a fájó pillanat, amit sajnos nem kerülhet el.
Jött az életedbe egy ember egy különleges akiért érdemes volt felkelned, az
akivel mikor beszéltél a lepkék tényleg ott repkedtek a gyomrodban. Akire nem
tudtál nem rá gondolni. Eleinte minden olyan szép az a bizonyos „rózsaszínköd"
állapot.
Aztán ez a felhőtlen boldogság átváltozik, valahogy már nem úgy látjuk azt a
bizonyos embert mint a legelején. Egyre több hibáját észrevesszük és egyre
többször érezzük azt ,hogy már az agyunkra megy, már nem olyan boldogsággal
teli vele eltöltött, elbeszélgetett idő.
Viszont mégis szeretjük mert van benne valami megmagyarázhatatlan amiért szeretjük
és nem akarjuk elhagyni hanem reménykedünk ,hogy minden kapcsolatban van hullámvölgy,
és majd ezen is túl leszünk. Telik az idő de a fordulat nem következik be ami
mégis jobbá tenné a kapcsolatot, hiába próbálkozik bármelyik fél. Valamiért
nincs meg az összhang ,talán mégse akarják annyira.
Egy nap viszont a lány úgy dönt neki ebből elég. Túl fiatal és még annyi minden
várja az életben ,hogy kár egy olyan kapcsolattal kínlódjon ami nem működik.
Fájdalmas de talán olyan döntés amelynek meghozása az ő helyzetében a legjobb.
Lehet mások rossz szemmel néznek rá, hogy nem is szerette a partnerét ha csak
így eltudja hagyni, de a szerelem nem szenvedés kéne legyen. És ha ő szenved
miért nem lehet őt megérteni?
Így hát úgy dönt kilép ebből a kapcsolatból. Végleg és többé nem nézz vissza.
Talán a szíve szakad meg ,de mégis abban reménykedik innentől majd csak talán
jobb lesz......